Rocky Beach

Sumbar-tó, 1991

A második hét elején Rocky Beach érdekes dologra lett figyelmes. Mint annak idején az ázsiai dzsungelben, itt is kezdtek kitágulni az érzékei, meghallotta a mókusok lépteit, szag után tudott tájékozódni, és ami a legfontosabb: előre megérezte a veszélyt. Legalábbis ezt gondolta ott, a Sumbar-tónál, ahol megpróbálta elejteni a tóban élő darvakat, és számot vetett félelmeivel. Nemsokára azonban kiderült, hogy a veszély sokszor akkor is rejtve marad az ember előtt, ha történetesen tetőtől talpig sárral keni be a testét, és bambuszlevelet hord a fején (mint korábban említettem, a helikopterek miatt).

Úgy gondolta, ideje összeszednie magát, és szembenézni az ellenséggel. Mint a régi időkben, csak ő, és vagy ötven rá szegeződő géppuska. Nem sokkal később ötven tetem, géppuskát markolászva. A tó körül számos kis falu adott alkalmat a fosztogatók levadászására, ráadásul itt volt a Mrezica folyó is, ami ugyan nem egy Mekong, de azért megteszi. Rocky egyik este elhatározta magát, felment egy dombra, fülelni kezdett, és szuperérzékeivel meghallotta a lövések hangjait, amik a szomszéd településről érkeztek. Felkötötte a fejpántot, és elindult. Amerikai zászlós alsónadrágját egy botra kötötte a dombtetőn, az lobogott mögötte a hamuszürke alkonyatban. Az Alkotmány szavai visszhangoztak a fülében, például: "csak a Képviselôház van felhatalmazva a közjogi felelôsségrevonásnál a vádemelésre". Meg ilyesmik.

Belopózott a faluba, ahol épp nagyban folyt a fosztogatás, és mindenhonnan üvöltés, sokszor inkább sikoltás hangja hallatszott. Rocky mindezek ellenére rezzenéstelen arccal haladt előre, egyenesen a lángokban álló házak felé. Mivel fogalma sem volt, ki kivel van, kinél a fegyver és ki sikoltozik, elhatározta, hogy lehetőleg az ártatlanok védelmét célozza be, aztán majd meglátja. Hasravetette magát, és ún. amerikai kúszásba kezdett.

Egyszercsak azon vette észre magát, hogy a falu főterén kúszik a földön, és körülötte vagy húsz fegyveres néz le rá kérdően. Még a fegyvereket is elfelejtették a vállukra emelni, annyira meglepő jelenség volt a sárral bekent, zoknit fejkendőként viselő alak, amint az égő házak fényében, késsel a szájában kúszik előre, láthatóan a falu főterének közepén álló buxusokat célbavéve. A fegyveresek lassan ránéztek a buxusokra, majd vissza a szőkehajú óriásra, aki közben eszeveszett futásba kezdett vissza, a dombok irányába.
- Pamela? - kiáltott az egyik fegyveres a futó alak után, mire az még jobban elkezdett rohanni. Aztán megállt, megértette a szavak jelentőségét: a gyilkológépek horvátok, aki utánakiáltott pedig nem más, mint Goran, a zágrábi Sörösló kocsma melletti mészáros.
- Hát te? - kérdezte a kigyúrt óriás - Mit műveltek ti itten?
- Békét. - szólt Goran méltóságteljesen - Hazaküldjük a szerbeket. - tette hozzá vigyorogva.
- Ja, akkor vágjunk bele. - válaszolta fanyar mosollyal Rocky Beach.

Így állt be Rocky az egyesített felszabadító frontba, de mentségére legyen mondva, hogy egyetlen életet sem oltott ki, egyszerűen nem volt rá képes. Egy hét múlva meg is szökött a seregből, és menetelt tovább nyugatra, de ez már egy másik történet.