Zágráb, 1991
Hosszú volt az út, amit Rocky Beach megtett, hogy végül az Isztrián, a Peroj melletti erdőkben találjon rá a megvilágosodás egy bunker mélyén. Ő ugyan meg volt róla győződve, hogy már Afrikában jár, az inkák földjén, mégis, olyan pillanat volt az, hogy többé nem volt szüksége erre a tudásra: egyesült a mindenséggel.
De ne szaladjunk ennyire előre. Ezerkilencszázkilencvenegyben Rocky a kocsmaajtóról lepattanva eszeveszett futásba kezdett, és az akkori kondíciójáról mindent elárul, hogy meg sem állt egészen a samobori dombokig, vagyis kerek húsz percig futott megállás nélkül, miközben magas hangon nyüszített, és patakokban folytak a könnyei. Az ún. háborús betegsége ekkor alakult ki, amit a pszichiáterek később új tünetegyüttesként üdvözölhettek volna, ha valaha találkozott volna akár egyetlen orvos is Rockyval.
A betegség összetevői a következők: erős szívverés és heves sírási roham minden esetben, amikor erős fény-, vagy hanghatásnak van kitéve, illetve nagyfokú aggresszivitás a körülötte lévő emberek kiabálása esetén. Ezután kivétel nélkül heveny hasmenés következett, ami ellen Rocky később seggdugót, tudományos nevén fenékkúpot alkalmazott. A pánik további összetevőit nem sorolnám fel, elég az hozzá, hogy sok esetben előkerült a kolbászkrém is, de erről később.
Rocky tehát azon a bizonyos napon bevetette magát az erdőkbe, és nyugat felé indult, holott dél felé akart, maga sem tudta, milyen okból. A katonai alapkiképzés még élénken benne élt, tehát megvárta az első esőt, majd sárral bekente az egész testét, hogy a helikopterekből ne vehessék észre. Fejére, hátára pálmafalevelet kötött, és megindult táplálékot keresni. Időnként puskaropogást hallott, ekkor a fent vázolt eseményeket élte végig: szívkalapálás, vinnyogás, folyós széklet, majd ájulathoz hasonló, mély alvás. Volt, hogy az utolsó, és az azt megelőző fázis nem ebben a sorrendben következett be, de ez lényegtelen.
Miután Rocky egyetlen állatot sem tudott levadászni, még egy nyamvadt horvát mókust (Sc. v. croaticus Wettstein) sem, általában frissen kifosztott falukba merészkedett be, és ellopta a ott élőktől azt, amit a hadsereg otthagyott. A falusiak a korábbi sokk miatt legtöbbször rezignáltan vették tudomásul az új jövevény ténykedését, csak bámultak maguk elé, ha időnként akadt is valaki, aki szóvá tette az újbóli fosztogatást, Rocky Beach azonnal lenyomott neki kettőt, és nem volt vita. Általában néhány kiló kenyeret, húst, és öt-hat konzervet is szerzett egy-egy ilyen portyája során, büszke is volt a leleményességére. Bár a konzerveket nem tudta kibontani, az egyre növekvő számú vésztartaléka láttán mindig megnyugodott.
Vadászni nem tudott, lőszerét már az első szabadban töltött éjszakája során ellőtte, mert a furcsa állathangoktól kiújult háborús betegsége, és ordítva ürítette pisztolyának tárát a sötétségbe, miután fél órán keresztül remegett frissen zsákmányolt hálózsákjában. A jelenet a megszokott módon folytatódott, és a hasmenést megint a megnyugtató alvás követte. A következő két év összes éjszakája nagyjából ugyanígy zajlott, egészen a megvilágosodás napjáig a bunkerben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.