2008.11.18
A hajnali indulásból nem lett semmi, kicsit megint többet ittam, mint kellett volna. Egy nyilvános vécében ébredtem dél körül, de azért másnaposan is nekivágtam, hiszen S.J. hadnagy a vidéket járja, és engem keres. Magammal viszem a szteroidokat is, aztán elszórom útközben a konditermekben, itt elég nagy kereslet van itt ezekre a szarokra. Én már nem szedek ilyeneket, mióta néhány éve sárga bőrrel ébredtem.
Remélem, a keresés során nem kell sok embert megölnöm. De ha ezen múlik, legyen, nem állok ellen az ösztöneimnek, ez volt az, amire SJ hadnagy mindig is tanított. "Ha úgy érzed, gyilkolod kell, tedd azt. Ez különböztet meg minket az állatoktól, katona" - mondta mindig.
A szokásos tengerparti körsétámmal kezdtem, hátha már itt van a hadnagy, de senki nem látta. Kikérdeztem Dragant a drogdílert, Capekát a kurvát és Marcót a stricijét. Semmi. Viszont mindegyiknél ittam egy felest, úgyhogy ma már nem tudtam továbbmenni, itt ülök a tengerparton, és nézem a naplementét. Olyan, mintha vér festené az égboltot. És mintha a hadnagy képét látnám véres testek között, röhögve. Mindig röhögött akció közben, főleg amikor csonkolni kellett a holttesteket, hogy beleférjenek a hullazsákba.
A hullazsákokra egyébként a fertőzés miatt volt szükség.
A hadnagy sosem hazudott nekem. Mindig egyenes, őszinte ember volt, és én elfogadtam azt, amit ő mondott nekem. Az egyik katonatársam mesélte egyszer, hogy ő valójában nem is hadnagy, hanem ezredes, csak hadnagynak adja ki magát, hogy az íróasztal mellől elszabadulhasson, és kiereszthesse a fáradt gőzt. Én a szemébe vágtam, hogy hazudik, másnap meg el is tűnt, az egyik tömegsír tetején találtak rá.
Úgy kellett neki.
Holnap alaposan bele kell húznom, hogy ledolgozzam a mai hátrányomat. A tengerpart mentén fogok felfelé haladni, amíg nem találok egy folyót. A folyó torkolatánál kell várnom S.J. hadnagyra, ezt írta húsz évvel ezelőtt a levélben is: "Szállj fel a Görögországba tartó repülőgépre, már le van foglalva a jegyed Butcher névre. Athénből haladj észak felé, az első folyó torkolatánál várj meg." Én ugyan a húsz év során nem találkoztam errefelé Athén nevű várossal, de még az itteni görögök sem tudnak róla semmit. Mindenesetre szerintem nem árt, ha az utasítás többi részét pontosan végrehajtom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.